//EGYIK LÁBAD ITT,
//COME HOME!
HUN// Egy gyerek életében mély nyomot hagy, ha bántják. Nehezen küzd meg ezzel az élménnyel, és azzal is, hogy milyen mintát visz tovább. Tévképzet alakulhat ki arról, mi a valóság, mettől meddig tart az „én”, és mi a saját környezete. Mi az otthon? Életem során rengeteg helyen kerestem az otthonom, már kislányként is sok időt töltöttem barátoknál. Fotósorozatom kiindulópontja ebben a helyzetben az anya és a gyerek ambivalens kapcsolatát vizsgálja, amelyet a mai napig bennem rejlő gyermeki remény erejével mutatok be. A reményvesztett otthon bizonytalanságából merített teremtő erő – vagy talpon maradás. Egyszer minden rendben lesz. Ez a kapcsolat reflektál az otthonkeresés nehézségeire, arra a -talan, -telen állapotra, amikor se itt nem vagy, se ott.
ENG// Being hurt leaves a deep imprint on a child’s life. It is difficult to cope with such an experience, as well as with the question of what patterns one will carry forward. A child may develop misconceptions about what reality is, where the boundaries of the “self” lie, and what belongs to their environment. What is home? Throughout my life, I have searched for a place to call home; even as a little girl, I spent much of my time at friends’ houses. The starting point of my photo series is the examination of the ambivalent relationship between mother and child—a relationship I depict through the strength of the childlike hope that still lives within me. It is a creative force, or perhaps simply the ability to remain standing, drawn from the uncertainty of a hopeless home. One day, everything will be alright. This relationship reflects the difficulties of searching for home, that state of being nowhere and everywhere at once, when you belong neither here nor there.
